Egy nehéz testi munkával nullára leírt márkát feltámasztani nem egyszerű feladat, nem is biztos, hogy úgy sikerült Az acélember, ahogy tervezték.

Amikor Christopher Nolan megölelte a legújabb kori Supermant, már lehetett sejteni, hogy a látványra nem sajnálják majd a pénzt. A producer miatt az összehasonlítás adott: sajnos nem sikerült úgy megújítani a márkát, mint Batmant a Dark Knighttal, de az már az első mozis hétvége után látszik, hogy lesz itt még acélgatya. Főleg, ha elég jól működik a reklám, és sikerül az újságírás fontos személyiségeit rávenni egy kis ökörködésre.

Aczélendre, ahogy egyik kollégám interpretálta a címet. Valójában Az acélember, ami egy többfilmes Ironman után meglehetősen szerencsétlen cím. Eredetileg Man of steel, és hát baszki, ezt így kell fordítani. Az angol címválasztás nem véletlen, szándékosan hagyták el a Superman nevet (a filmben talán két és félszer hangzik el). A mellkasán feszítő S nem is ezt jelenti, hanem családi jelkép a reményre, vagyis még ezt sem tartották meg.

Lois és Clark, Smallville kalandjai, Superman visszatér. Az örökké feszengő Dean Cain, az idétlen kamasztötymörgés és a társaik alaposan lenullázták a márkát, ezért úgy kellett Supermant gatyába rázni, hogy ezektől a lehető legtávolabbi ponton tűnjön fel újra a köpenyes kriptoni.


A videó a film jobbik oldalát domborítja, ez alapján újra megnézném

Be kell vallanom, kis követője vagyok Clark Kent kalandjainak, akkor már inkább Flash vagy Batman (utóbbi 2005 óta nagyon), ezért nehéz értelmeznem a számtalan feldolgozás és utóíz nyújtotta eredeteket, kriptonitérzékenységeket és családi szálakat, de azt hiszem, pont a magamfajtának készült Az acélember. Sejtésem szerint saját kerettel operál, és a korábbiakból csak a legszükségesebbeket tartja meg, azokat is valószínűleg a képregényből.

Advertisement

Maga Aczélendre egyébként elég humortalan fickó, a két és fél órából viszonylag keveset töltött azzal, hogy megnevettesse a nézőt. Pedig egy kis önmarcangolós, én-vagyok-a-Superman-bazdmeg-humor jót tett volna a Ryan Gosling-szószátyárságú karakternek. Henry Cavill amúgy ki van gyúrva mint az ördög.

A történet egyszerű, de nem csupasz. A hagyományos iskolának megfelelve van eleje, közepe, vége, de nem ez a hangsúlyos. A flashbackre épített történetvezetés súlyt ad a sztorinak, de eredetfilmhez képest talán túl kevés az ökölharapós gyermekkori sztori, főleg úgy, hogy az ember nagyon szívesen nézi a visszaemlékezéseket.

***Spoiler***
Ne menj vissza azért a rohadt kutyáért.
***Spoiler***

Az egyértelműsítő, új márkát erőltető szándék miatt túl sokszor vettem észre, hogy a film elején azért történnek dolgok, mert a film második felében jelentősége lesz. Mint a Tom és Jerry-ben, amikor az egyszínű héttérből kiemelkedik a tárgy, ami a jelenetben meg fog mozdulni.

Bunyóból viszont nincs hiány, sőt. Láttad a John Cartert? Tetszett az állandó ugrálás? Tartok tőle, akkor most sem leszel elégedett, ugyanis a verekedések többsége arról szól, hogy egy kurta ölelkezés után akkorát ütnek egymásra a földi koszttól megerősödő szuperek, hogy először métereket, majd kilométereket csúsznak az ütések után. Megszámlálhatatlan kilométert. Egy idő után az az érzésed, hogy Az acélember megtévesztő cím, és sokkal helyesebb lenne a Siklik mint a HÉV.

Advertisement

A rendező, Zack Snyder a 300-zal lopta be magát mindenki szívébe, azt a filmet nem lehet nem szeretni. Itt sajnos nem segített Frank Miller, hogy képregénnyé rajzolja a filmet. Mr. Acél sajnos egyelőre nem számíthat olyan háttérre sem, mint a Marvel bármelyik hőse, jelenleg nem annyira futtatják a többieket a DC-nél. Pedig a Thor, az Amerika Kapitány vagy maga az Ironman tökéletes példa arra, hogy ha van néhány jól idomított karakter, lényegében sorozatot hozhatnak létre, csak nem a tv2 veszi meg két török szappanoperával, csomagban, hanem részenként elhoz fél-egy-két milliárd dolllárt.

És ha már szóba hoztam az újkori Batmant: óhatatlan, hogy összehasonlítsuk a két hőst. Amikor hazaértem a vetítésről, azt mondtam a feleségemnek, hogy a márkát sikerült irányba rakni; nem lesz rekord, de annyit simán hoz, hogy legyen még egy, de inkább két rész. (Persze ha ezt nem az első hétvége 117 milliós bevételének ismeretében írnám, akkor még hihetőbb lenne, hogy próféta vagyok). Az viszont kérlelhetetlen tény, hogy a 2005-ös, márkaújításból jeles Dark Knightot nem éri utól, mégpedig pontosan a karakter öniróniájának, humorának és vastagabban rajzolt belső feszültségének hiánya miatt. Sok a robbanás, a Föld veszélyben, de mégsem hiszem el, hogy ez tényleg fontos. Egyszerűen nincs jelentősége.

Skizofrén értékelések

Névtelen troll: szerintem faszság, hogy az egész Supermant átalakítják, a kerettörténet rozoga, többször érthetetlen, hogy az egyik miért sérül meg, a másik meg miért nem. Lois pedig hogy néz ki? Helyes a gyufafejű, de azért ennél jobbat is találhattak volna.

Advertisement

Lelkes konzumszupermenes: a film nagyon látványos, két és fél óra tömény akció. Szívesen megnézem majd a következőket is, mert az első alapján erős a sztori, fejleszhetők a karakterek, és már alig várom, hogy ki lesz Lex Luthor. Ja és mondtam, hogy látványos?

Objektív vélemény (!): nem egy szódávalelmegy-film, annál jobb, de nem fogod azt érezni, hogy jóúristen, hadd csavarjak citromot a fitymámra minden második teliholdkor, amíg ki nem jön a következő.

Fotó: 9gag.com