Miközben tombol Pesten a gasztroforradalom, miközben tízmillió borszakértő vitatkozik arról, hogy mi, hol és mikor cseng le, s miközben már az utolsó melós is kézműves csavaros kiflit kap be reggelire, azonközben nem lehet egy normális teát inni ebben az országban. Legalábbis az éttermek, hotelek, konferenciák, fodrászok, recepciók, angolnak mondott pubok és a vendégségek többségében nem.

Aki azt hiszi, hogy most valami kisujjeltartós gondolatok következnek a porceláncsésze mellől, rengeteg fajta, termőterület és erjesztési eljárás felsorolásával, az téved. Én ugyanis egyáltalán nem vagyok teaszakértő és egyáltalán nem arról akarok írni, hogy nincs minőségi tea a vendéglátásban.

Advertisement

Nem mondom, el tudnám viselni, ha nem csak annyi lenne odaírva az étlap utolsó sorába, közvetlenül a szervizdíjak apró betűs tisztázása előtt, hogy „tea", miközben ugyanezen a helyen esetleg van egy vaskos borlap minden palack háromsoros ismertetésével. Mert ugye ennyi erővel azt is ki lehetne írni tömören, hogy hús, leves, bor, főzelék és akkor egy söralátéten is elférne egy étlap, a vendég meg tippelgethetne, hogy mit kap.

De egye fene, nincsenek túlzott igényeim, aki minőségre, meg választékra vágyik, menjen teaházba. Azt se bánom, ha csak egyféle tea van egy helyen, sőt azt se, ha valami raktár sarkából filterbe söpört sajátmárkás levélmorzsa az. Csak legyen normális, egyszerű tea.

Észterek, vegyszerek, mesterséges ízesítő, illatosító és színező anyagok nélkül.

Mert a legtöbb helyen nem azt adnak, hanem valami aromás izét. Trópusi fantáziát. Fekete ribizlis álmot. Vadmeggyes-joghurtos csábítást. Meg hasonlókat.

Advertisement

Tapasztalatom szerint általában hasraütésszerűen hozzák ki valamelyiket, de van ahol előzékenyen egy nagy fakeretes dobozt tesznek eléd, és te magad válogathatsz. Persze egyszerű tea a legritkább esetekben sincs közte. Kicsit olyan ez, mintha kérnél egy palack ásványvizet és automatikusan egy citromos vagy maracujás ízesítésűt tennének eléd. És persze nem is értik a méltatlankodásod, hiszen ásványvíz vagy nem?

Aztán, ha sikerül sértődés nélkül megértetni a pincérrel, mit akarsz és nem érzi úgy, hogy valami nagy szívességet kérsz tőle, akkor felragyog az arcuk, hogy "szóval olyan hagyományos tea"! Ilyenkor még mindig benne van a pakliban, hogy Earl Grey-t hoznak, ami ha nagyon szigorú vagyok, szintén ízesített, de egye fene, nem vagyok válogatós, az már jöhet. Persze a legtöbb helyen sajnos széttárják a karjukat, hogy sajnos az nincs.

Legalább ilyen furcsa, amikor egyes helyeken gyümölcsteaként próbálják eladni ugyanezeket az aromás filtereket. Nem hiszem, hogy rosszindulatból - egyszerű tudatlanságból. Pedig nincs bennük gyümölcs, csak aroma. Ez meg olyan mintha kérnél egy pohár narancslevet, és eléd tolnának egy Fantát. Sárga és narancsízű az is, nem? Ráadásul ezeknél az alapot fekete vagy zöld tea adja, vagyis még koffein is van bennül, amiről egy csomóan elfeledkeznek a nagy ízorgiában.

Az már egészen messze vezetne, hogy a gyümölcsteaként árult - valóban gyümölcsdarabokból összeállított - keverékben az ízt legtöbbször szintén aroma adja. A szép aszalványok inkább csak a szemünknek vannak ott. Meg hordozóanyagnak a vegyületekhez. Tessék csak végigfutni egy átlagos gyümölcstea-keverék címkéjét!

A mélypontot a hibiszkusszal színezett, barackaromával ízesített csipkebogyó-tea jelenti. Ha az izét és színét is meg kell változtatnunk mert az eredeti nem jó, ráadásul a forrázással úgyis ki ölünk belőle minden vitamint, akkor minek van benne a csipke? Komolyan, mint a Coca-Colában a kokain és a kóladió.

Egyszerűen rejtély számomra, mikor és miért csúszott át a teafogyasztás a mesterséges aromák világába. A legtöbb élelmiszernél marha egyszerű a válasz: azért nincs a boltokban és az éttermekben jó sör, bor, hús, mert az sokkal drágább lenne. Az ember meg azért kutyul otthon porból és mirelitből, mert nincs ideje normális ételt főzni. Na de a sima tea semmivel sem drágább az aromásnál és nem is készül el gyorsabban, és még csak többet sem elehet érte elkérni. Nem értem, hogy a kocsmáros a nagykerben miért nem azt veszi le a polcról. Vagy miért nem vesz le abból is.

Advertisement

Nem minőségre vágyom tehát - komolyan nincsenek nagy igényeim -, csak egy teára. Egy egyszerű teára.

Hagyományosra, ahogy a felszolgálólányok mondják.