Ha lemaradtál volna amúgy a zseniális 'Rush - Hajsza a győzelemért" c. filmről, sebaj: most végigkövetheted az egészet élőben.

Van úgy, hogy az egyszeri ember világába a véletlen hozza a legérdekesebb, legváratlanabb momentumokat. Így pl. gondoltam volna, hogy a feleségemnek tetszik majd a "Hajsza a győzelemért", de azt nem, hogy onnantól fogva Niki Lauda akcentusát mímelve kell ötszavas, angol nyelvű mondatokat gyártanom, ha meg akarom nevettetni.

Advertisement

Ugyanígy nem gondoltam volna, hogy a 444 címlapjára kerülök egy huszáros megoldással, ezzel együtt kiderítve: szerkesztőjük valójában a fentebb megnevezett film főhősének eltitkolt fia.

Megvan persze az ok-okozati összefüggés arra, hogy anarki becsületes polgári nevére miért dobta ki James Hunt fiának, Freddie Hunt képét - feltehetőleg - a Székely Gugel, ezért hadd álljon itt a teljes magyarázat, hátha

.

Advertisement

Advertisement

1976-ban legendás, egész szezonra szóló párbajt vívott James Hunt és Niki Lauda a Forma 1 világbajnoki címért, melyből az előbbi került ki győztesen, nem kis részben Lauda, életét veszélyeztető balesetének "köszönhetően". Ezt filmesíti meg a Ron Howard "Rush - Hajsza a győzelemért" c. filmje Chris Hemsworth és Daniel Brühl főszereplésével.

A film persze újra felkorbácsolta az érdeklődést az érintettek iránt, de a főszereplő duó tagjai közül már csak Niki Lauda van életben, az életfaló James Hunt 1993-ban, szívroham következtében elhunyt. Így a mozit promózó riportokban, interjúkban Hunt valamely családtagja volt kénytelen megemlékezni a legendás versenyzőről - ebben leginkább egyik fia, Tom jeleskedett.

Másik fia, Freddie, kissé kimaradt a rivaldafényből, ő inkább próbálta/próbálja döcögő versenyzői karrierjét gatyába rázni a hirtelen támadt figyelem szelét befogva. Így futottam bele én is az Internet virtuális sztrádáján, teljesen véletlenül.

A Radio Le Mans éppen riportot készített a nevében újra feltámasztott, egykor rendkívül népszerű Tiga sportkocsi-istálló egyik főmuftijával, aki akkor újdonsült versenyzőjeként mutatta be a mellette ácsorgó Freddie-t. A riporter ezen felbuzdulva egy kérdést intézett az ifjú titánhoz, melyet pár másodpercnyi csönd követett, mire megszólalt az apjára küllemére és hangjában is kísértetiesen hasonlító fiatalember:

Bocs, megismételnéd? Egy pillanatra nem figyeltem.

A riporter nagy kuncogások közepette tájékoztatta a rádióhallgatókat, hogy egy csapatnyi grid girl sétált el mellettük, amiatt esett szét a srác koncentrációja, mely apja életvitelének ismeretében nagy fless volt kérdezőnek, hallgatónak egyaránt.

Nem tudom, szándékos húzás volt-e részéről vagy sem, mindenesetre akkor eldöntöttem, hogy ezzel a sráccal meg akarok ismerkedni, hiszen én is majdnem leborultam a székről a röhögéstől.

Advertisement

Advertisement

Twitter-üzengetésből e-mail cím-, majd Skype-azonosító-, később telefonszám csere lett, és végül így született meg első interjúm vele, melyet nemrégiben egy második is követett. Közben persze kiderült róla, hogy ugyanolyan átlagos huszonéves mint a többi - micsoda meglepetés - csak neki éppen megadatott, hogy sztárokkal parolázzon Monacóban, Szingapúrban, vagy ahova hívják éppen. Ennek ellenére neki is ugyanúgy meg kell küzdenie azért, hogy szenvedélyében, az autóversenyzésben kamatoztatni tudja tehetségét.

Freddie-t 18 éves koráig inkább a lovak érdekelték a lóerők helyett, mígnem addig nógatták, amíg el nem látogatott az azévi Goodwood Festival of Speedre, mely a világ legnagyobb autós-motoros dzsemborija Dél-Angliában, csupa-csupa világbajnokkal és világsztárral. Némi unszolásra belement, hogy haverjának szupermodell- és autóversenyző barátnőjének, Jodie Kiddnek versenyoverálljába bújva, kilétét mindenki elől titkolva - versenyzői licensz híján - maga is megtegye a rövid felfutót annak verseny-Maseratijában.

Onnantól kezdve a lovak mentek, az autók jöttek és azóta sincs megállás. Próbálta magát mindenféle nyílt-kerekes, túraautó-, miegyéb sorozatokban. Ahova tudott, bármelyik országba, ment, csak versenyezni tudjon.

Advertisement

Advertisement

Legutóbb pl. pont a Castle combe-i versenypályán (melynek egykor én is közelében laktam és dolgoztam) zúzta le Formula Ford autóját - miután beleszaladt az előtte túl korán fékező versenyzőbe -, melyet meglehetősen komikusan reagált le:

Nem akarom megsérteni, de egyszerűen nem volt elég tökös [nagyobb sebességgel menni].

Persze, lehet megint szándékos volt az utalás, de akkor meg fantasztikusan csinálja.

Mindenesetre az utalgatáson kívül nem apja szellemi hagyatékából kíván megélni, inkább csak büszke arra, hogy a Hunt nevet versenypályára viheti. Hitvallásáról szinte ujjongva nyilatkozott:

Mentálisan sokat fejlődtem, érettebb is lettem mint versenyző az elmúlt pár évben. [...] Mindazok ellenére, ami a hétvégén történt, nagyon pozitív verseny volt, mert nagyon nyugodt, magabiztos maradtam egész végig, melyet korábban nem éreztem, így ez egy nagy előrelépés volt számomra. Alig várom már, hogy újra autóba ülhessek.

Persze, az ő korában már nem fogja meghódítani a világot ilyen alacsonyabb versenykategóriákból, azért így is szakad neki figyelem és lehetőség: ősszel, az indiai Formula Ford 2000-es sorozatban kihívója lesz Mathias Lauda, aki jelenleg a NASCAR európai divíziójában versenyez, legalább nyomaiban felelevenítve a Forma 1 egyik legizgalmasabb korszakát.

Advertisement

Advertisement

A képek Freddie Hunt Facebook oldaláról származnak

Jodie Kidd képe a roberto-giordanelli.com tulajdona