Most olvasom, hogy nem kapta meg a jegyzői engedélyt Ozora. A tavalyi események tudatában ez nem nagy meglepetés, még akkor sem, ha az igazi zombulás már megvolt idén a SUN fesztiválon.

Az 1999-es Solipse fesztivál élményeimet feldolgozó sorozatot hamarosan folytatom (I, II, III, IV), álljon most itt egy rövid idézet a 14 évvel ezelőtti első Ozora emlékére:

A terület négy nappal a nyitás előtt nem túlzottan emlékeztet fesztiválra. Elszórt földtúrások, Toitoiok rendezetlen csoportokban, sátrak, színpadok még sehol. Némi bóklászás után megtalál Michael és két fegyverhordozója, Dirk és Jenes. Michael svájci német, ő az építésvezető, mint közli velem én leszek a tolmácsa és kicsit csalódott, hogy nem igazán beszélek németül. Biztosítom, hogy az ő angolja mérföldekkel jobb az én germánomnál, ami nem nehéz, mert németül csak étlapokból vagyok perfekt, azokból is csak az osztrák síhütte egyszerűségüekből.

A melót gondolom építésképes méreteim (kb 85-90 kiló lehettem azon a nyáron), illetve a bekamuzott német nyelvtudás miatt kaptam meg, de azt biztosan nem gondolták át, hogy nem feltétlen egy 17 éves kezdő tolmácsra van szükség, ha az építésvezető a Köjállal tárgyal az ad-hoc vízvezetékek fertőtlenítéséről, illetve a szükséges WC-k számáról egy 4-5 ezres (!!) közönségre. Mindegy, megoldom, de így van ezzel Michael is. Ha azt mondják neki, hogy még 250 WC kell, akkor én azt fordítom vissza, hogy meglesz. Persze rendelünk közben kb. még 100-t, és arról ügyesen elfeledkezünk, hogy a pesszimista becslés szerint lesznek 8-10 ezren. Mondhatjuk, hogy nem izgulják túl a dolgokat a szervezők.