BRIT PUNKOK A REGGELI PÁLESZRŐL
Fogalmam sincs már igazából, hogy mit, vagy mennyi pénzt vittem magammal Ozorára ‘99-ben. Mivel fizetés csak a végén volt - emlékeim szerint 80.000-t kerestem 9 nap munkával 10 nap alatt -, gondolom vittem magammal némi kápét, de már arra sem emlékszem, hogy az étkezések hogy voltak. Azt is el tudom képzelni, hogy drogon és trancen üzemelt az egész völgy egy hétig, de biztos volt valami kantin féle, mert arra emlékszem, hogy megkéseltek ott valakit.

A sorozat két korábbi része itt és itt található.

Ez volt amúgy az egyetlen alkalom, hogy rendőrt láttam a terepen. Normál esetben kint posztoltak a terület és a főút határában. Amikor a késelés volt, a biztonságiak bekísérték őket, felvették a jegyzőkönyvet, majd kikísérték őket. Gondolom a főszervezőknek volt valami megállapodása a rend helyi első embereivel, de ezt senki sem kötötte a taknyos orromra. A lényeg az, hogy bent fabódékból lehetett válogatni a különböző varázsgombákból, de a szintetikus szemét beszerzése sem volt sokkal nehezebb, és ebből nem csinált senki problémát. Ahhoz el keleltt telnie vagy 15 évnek.

Advertisement

Az első napokban, amikor még csak épült a fesztivál, sorban szálingóztak a külföldi szervezőkhöz többnyire valamilyen szálon kötődő, de annál krézibb szerzetek. Az egyik első brigád akik megérkeztek, egy morcos kinézetű angol leszbi punk csapat volt a malacorrú lomos Ford Transitjukkal. Az brit leszbi punkra a csotrogány festéséből következtettem, a morcosság első pillantásra nyilvánvaló volt. Kapcsolatba elegyedni velük és a fentiekről megbizonyosodni nem kívántam. Talán túl friss volt még a Négy Szoba élményem és nem akartam valami férfiáldozó kondérban végezni, főleg úgy nem, hogy a főboszorka mérföldekkel rosszabbul nézett ki mint Madonna.

Akikkel magyar társaság híján mégis megismerkedtem az első napokban, az egy másik punk-jellegű társaság volt. Egy kopasz csaj volt a főnök/nővér/tyúkanyó/mindenki szeretője, egy felnőttebb és két kb. velem egykorú srác társaságában. A csaj, nevezzük Jane-nek, irányította a brigádot; válogatott angol káromkodások közepette kéztette a szájhúzó fiukat bármi nemű cselekvésre. Már ami nem drogokkal volt kapcsolatos. Én mint zöldfülű csak ámultam és bámultam a tulipánok és 4-5 spangliból összeszerkesztett egyéb vad kreálmányok láttan, amelyek gyártásában Anglia szemete igen ügyesnek és találékonynak bizonyult.

Advertisement

Első vagy második este lehetett, amikor az angolok prezentálták a vödrözést, mint a betépés egy igen hatékony formája. Az eljárás közepesen pepecs, azonban eredmény annál intenzívebb. Egy vödör, némi víz, egy üres üditős palack, egy finom fémszita/szűrő és persze fű szükséges hozzá. A vödröt kétharmadik töltötték vízzel, a levágott aljú palackot lenyomták a vízbe, hogy csak a teteje látszott ki, rátették a nyílásra a füvet a szűrőben, majd gyújtás közben lassan felhúzták a palackot. A kialakuló vákum a levegőt átszívta a szűrőn égő marihuánán, így a palack megtelt kb. egy liter füsttel. A szerencsés delikvens ekkor a palack nyílását a szájába vette és lenyomta a flakont a víz alá. A mozdulat eredményeként fél másodperc alatt telepumpálódott az ember tüdeje füsttel, ami elég kemény széteséshez vezetett.

Jane ezen az estén elmesélte, hogy már jópár nappal korábban érkeztek, és egy vidéki házaspárnál dekkoltak idáig. A helyi népszokáshoz igazodva minden reggelt feles pálesszel kezdett a csapat. Három nap után alig bírták és kérdezték a háziaktól, hogy ezt mégis hogy. A háziasszony mondta, hogy ő már 14 éves kora óta minden reggelt így indít. Ekkor megkérdezték, mégis hány éves. 28, jött a válasz. - Ez mindent megmagyaráz! - mondta nekem Jane - Így már értem miért néztem negyvennek a csajt!

A képet innen loptam.