• Berepült egy galamb a szobámba.
  • 1 óra után magától kirepült.
  • Mit csináltam az alatt az 1 óra alatt és hogyan neveztem el a galambot?

Mostanában általában otthon csapatom munkanélküliként - netezek, takarítok, netezek, netezek, aztán egy kicsit még netezek a gép előtt. És néha netezni is szoktam. Pár perce Nagyon Durva Dolog történt. Ülök a gép előtt - éppen netezek! -, amikor is egy nehézbombázó sebességével a nyitott ablakon keresztül leszáll egy jó nagy galamb a hálószobámba.
Indul a közvetítés, maradjanak velünk!!



PERCRŐL PERCRE
(Cikkem folyamatosan frissül!! - amikor éppen nem a galambot hessegetem)

15.02: Ekkor repült be a galamb. Most ülök a székemen a laptop előtt, és szemezek vele.

15.08: Először sikítottam egy nagyot, mert nem tudtam, hogy milyen élőlény támadt meg. Aztán kiderült, hogy ez egy ártatlan galamb. Szerintem ő is meg van ijedve, de ezt ügyesen álcázza.

15.09: Kettőt előre tipegett, aztán vissza!! Most ugyanúgy mozdulatlanul áll és néz.

15.12: MIT KELL ILYENKOR CSINÁLNI?! Gyorskeresés a Google alapján, nem nagyon hoz ki semmit, viszont találok egy elég szomorú Index Fórum topikot, hát ott sem lettem okosabb. Veréb és galamb a lakásban! :((

15.18: Ott van! Ott figyel, és nem csinál semmit. Elneveztem Alfonznak. Alfonz egy Sztoikus Galamb!


15.21: Mondjuk úgy lenne értelme ennek a közvetítésnek, ha nemcsak én olvasnám és a Cink átemelné végre ezt a posztot. Hallo, Zubreczki Dávid, Hallo, Szily Laci!! Mindjárt kiajánlom, hátha. UPDATE: Köszönöm, átemelték! :D

15.22: Elkezdtem kenyérmorzsákat dobálni Alfonz felé, de rá se hederít. Még mindig mozdulatlanul áll és néz. Egy kicsit elkezdett gurúkolni, vagy hogy hívják azt, amikor a galambok hangokat adnak ki.

15. 24: Továbbra is kenyérmorzsákkal dobálom, de Sztoikus Galamb nem reagál.

15. 26: Vannak ám Magyar Óriás Galambok! Alfonz azért nem ilyen nagy, de elég méretes.


15. 30: Remélem, nem kezd el majd idegbeteg módon, fel-alá repdesni Alfonz, mert annak nem lesz jó vége. Az előbb azt mondtam neki, hogy "Figyelj, haver, nem akarlak bántani!"
Azt próbálom mutatni neki, hogy merre van az ablak vagy az erkély. Dobálom az ablak felé a kenyérmorzsákat, de úgy néz rám, mint aki éppen idiótát lát.

15.31: Na jó, most az lesz a taktikám, hogy békén hagyom egy negyed órára, kimegyek kajálni valamit a konyhába.

15.34: Azért egy fotót még lövök róla, csak elég szar képeket csinál a telefonom sötétben, lehúzott redőny mellett. Az a kis pötty ott a kép közepén Alfonz!

15.37: Maradjanak velünk a Doves zenekar egyik slágerével, most egy kicsit békén hagyom a szegény ártatlan, eltévedt, tékozló kis vadállatot!



15.45: Na jó, most már kezd fárasztó lenni, hogy nem csinál semmit. És lassan el is kéne indulnom otthonról.

15. 47: Hú, azért remélem, nem ez a szörnyűség lesz itt, mint amit zsuzsa írt a fórumba! Még jó, hogy nincs kutyám!!

Köszi. Sajnos késön jötta tanács. Szörnyü dolog történt. Amig a verebet ettük a gerle bejöhetett a szobába és az egyik kutyunk valószinüleg játszani akart vele ( végtelenül jámbor,soha senki meg nem harapó, békés macskakedvelö kis ebeink vannak )és a madár meghalt. Nem látszott rajta külsérelmi nyom, talán megnyomta a kutya ? A kutya megijedt és mélyen szégyellte magát, gyerekeim végtelenül szomoruak :-(

zsuzsa: verebek és galambok (Index Fórum)

15. 50: Aztarohadt, megmozdult! Sőt, szárnycsapásokat hallottam a konyhából! Berohantam a szobába, de most nem látom, hol van!

15. 52: Már éppen azon gondolkodtam, hogy felhívok valami szakértőt (galambászt), amikor meglátom Alfonzot, aki most jó úton halad az ablak felé, már felrepült a radiátorra!!
(érdemes megfigyelni a képen a szétdobált, érintetlenül hagyott kenyérmorzsákat)



15.56: Most már tényleg indulnom kell. Hagyjam itt Alfit egyedül a lakásban? Azt azért nem kéne. Most nyugodtan, halkan magyarázom neki, hogy közel az ablak, közel a szabadság, repüljön ki szépen. Verdesek is hozzá a kezeimmel, mutatom neki, hogyan kell repülni!!

15.58: Alfonz néz. Egyre csak néz.

15.59: Már egészen megszerettem, de mégsem döntök úgy, hogy galambtenyészetet nyitok egy másfél szobás belvárosi lakásban, szóval teszek egy utolsó próbálkozást, dobálom ki a kenyérmorzsákat az ablakon.

16.00: Berakom ezt a számot max hangerőn, hátha.



16.03: AZTAKUR, használt!!! Alfonz az előbb minden kérés nélkül fogta magát, és határozottan kirepült az ablakon. Kösz, Katona Klári!

16.04: Azon gondolkodom, hogy Sztoikus Galamb egész végig tudta, hogy hogyan jut ki a lakásból, csak kicsit nézelődni akart az Emberek Világában. Vagy egyszerűen csak szivatott. Mindegy is, Budapest legsztoikusabb galambja most már újra szabad, yeppp!

16.05: Egy utolsó, vakuzós kép Alfonzról, akivel egy órát töltöttem együtt ebben a Rekkenő Nyári Hőségben. Sajnos muszáj volt vakuzni, mert le van húzva a redőny, viszont Alfonz volt olyan kedves, és belenézett a kamerába. Jó volt, de most már mennem kell.
Szia Alfi!