Brad Pitt zombifilmje el volt átkozva. A világ azon fele, aki hallott róla, már hónapokkal ezelőtt elföldelte, mert a könyvhöz sincs semmi köze, lényegében az egészet újra kellett forgatni, ráadásul még a TEK is észrevetette magát egy (hozzájuk képes egészen jogos) akcióval. De hát a rohadt életbe, ez egy jó film lett.

Persze nem az, ami után még napokig más vagy, hanem olyan, ami két órán keresztül tökéletesen leköt, ha azért nézed meg. Egyszer például azon kaptam magam, hogy két jelenetet néztem meg, ugyanazzal a nachosszal a kezemben.

Advertisement

A könyvet olvastam, és előre fanyalogtam, hogy semmit nem látok majd, csak keringéshiányos emberektől elvárhatatlan sebességet, bollywoodi összekapaszkodásokat, és repülő macskákat. De nem, azért sem leszek az a kriptobölcsész, aki számon kér egy könyvet a hollywoodi változaton. Ha mégis megteszem, csak azért, hogy látszódjon, milyen fene művelt vagyok.

Kritika volt, hogy ezer és egy szereplőt választhattak volna a könyvből, akivel remek filmet lehetett volna készíteni, és ez igaz. Ennek ellenére az ENSZ Edward Snowdenje, Gerry Lane is jól hozza a családmentő, sötét-dolgokat-láttam-odaát-de-már-apuka-vagyok-szerepet. Persze túl sok minden történik vele, de hát járvány van, mindenkivel történik valami izgalmas. Azt hiszem, emiatt nyugodtam meg és jöttem rá, hogy annyira más a könyv és a film, hogy nem lehet összehasonlítani a kettőt. Nem jobb a könyv, csak más. Na jó, ha választani kéne, melyiket ajánlom, a könyvet nyomnám annak a szerencsétlennek a kezébe, aki nem tudja, milyen sokat tudok beszélni olyan dolgokról, amihez nem értek, és tőlem vár tanácsot.

Advertisement

A történet kerek egész, 3 percben úgy el lehet mesélni, hogy nem sok marad a képzeletnek, de hát mit várunk? Az mondjuk gyökérség, hogy a másfél milliárd emberes piac miatt nem Kínából indul a zombiskodás, hanem Dél-Koreából, de ha én csinálnék 190 millió dolláros filmet, akkor én sem szívbajoskodnék pár ezer kilométeren. A végét összecsapták, mintha ott kezdődne a könyv, ahol a film véget ér. Tele volt CGI-vel, amcsi történetvezetési megoldásokkal, személyi balfaszoskodásokkal, és pont rosszkor elbaltázott mozdulatokkal, ami cirka 50 ember életébe kerül. Annyi megmaradt a könyvből, hogy léteznek karakterek. Legalábbis akkor, ha rendesek vagyunk, és megadjuk a kettest annak, aki jól bólogat, amikor a tanár elmondja helyette a tételt. Nekik nem sok idő jut, de önfeláldozásuk vagy ostobaságuk megpróbálja színesíteni a Brad Pitt által uralt egysíkú történetet.

Aki moziban nézi meg, az könnyű vacsorával készüljön. A kézikamerás, rángatós jelenetek, a 3D és én nem kerültünk jó viszonyba, még szerencse, hogy a film jelentős része álháromdé, vagyis szemüveg nélkül nagyjából hasonló az élmény. Ráadásul kislány vagyok, horrorfóbiával, és leszámítva a kötelező zombikat, akik pofánugorják az embert az éjszaka csendjében, volt olyan rész, amikor egy kicsit féltem.

Végül csak sikerült szidnom a filmet, de ez csak kötelező kukacoskodás. 14 éves kor fölött nem lehet percekig beszélni egy filmről, csak pozitívat említve. A sok kisebb-nagyobb hiba ellenére nem lehet annyira ekézni a Z világháborút, mint például Az acélembert. Hangulatot teremt, ami elég a szórakozáshoz. A filmet érdemes megnézni, ha más nem, a popkultúrai beágyazottsága miatt, mivel mindenki tud valamit Angelina Zsoli urának filmjéről, aminek majdnem köze lett Magyarországhoz, és nem mellesleg a fél világ próbálta beletörölni a lábát. Utóbbi azonban elmarad, mert ez egy nézhető és élvezhető film, ami véletlenül ugyanazzal a címmel érkezik, mint egy hasonló témájú bestseller.

Skizofrén értékelések

Névtelen troll: a könyvhöz képest ez egy hosszú és fos előzetes. Nem tudok belenyugodni, hogy nincs köze egymáshoz a két változatnak. Brad Pitt kötelezően biggyesztett, esetleg Pittyesztett ajakkal néz, ráadásul a Hetedik óta ugyanúgy tartja a pisztolyt.

Lelkes konzumrajongó: bár a könyvet nem olvastam, de biztos jó. A film viszont mindennél jobb, nagyon látványos, beszarás, ahogy előugrálnak ezek az ostoba zombik. Könnyen elhiszem, hogy hasonlóan alakulnának a dolgok, ha tényleg beütne a széklet.

Objektív vélemény (!): a film önálló entitás a könyvhöz képest. Kellően látványos, pont megfelelően ijesztő, és nem terheli a nézőt különleges csavarok bemutatásával. Meg kell nézni, élvezni kell, majd elfelejteni, és ha ez még nem történt meg, akkor beszerezni egy könyvet és egy gyalásót, ha tényleg beütne a széklet.