Ülünk a presszóban, kavargatjuk a kávét, mellettünk két jómunkásember beszéli át az élet dolgait, legalább már cigifüstöt nem kell szívni. Mi is csendes társalgásba bonyolódunk, emberem felteszi a kérdést:

- Hallottál erről a cégről?

- Hátőőőő, igen, a hírekből, de lehet, keverem valamivel.

- Nem, nem kevered semmivel, ez AZ...

...és isszuk a kávét tovább. Tudomásul vettem, bedarált engem is a rendszer, még ha csak nagyon is közvetetten. Avagy megfogtam az Isten lábát, ezt mindenki döntse el.

Angol nyelvtanár vagyok, végzettségem és foglalkozásom szerint is. Egy éve jöttem vissza Angliából, azóta nyomom az akkor még számomra teljesen ismeretlen TÁMOP-os tanfolyamokat a 2.1.2-es rendszerben. 30, 60, 90, 100 órás kurzusok. Tavaly kb. 500 tanórányit tanítottam öt különböző cég alkalmazásában. Amennyit ebből kifizettek eddig: 0Ft.

Advertisement

Ill. ez nem egészen igaz, mert az egyik cég fizetett (akkor még egyszerűsített szerződéssel dolgoztam), csak őket nem fizették még ki eddig - legjobb tudomásom szerint. Meg volt/van egy 2.1.3-as kurzusom meglehetősen alacsony óraszámban, ott utalnak havonta. Meg most szerződtem még kettőre.

Még jó, hogy vannak egyéb tanfolyamok, amik jó esetben elegendőek arra, hogy kifizessem a KATÁ-s adómat. Még jó, hogy a feleségem is keres pénzt.

Persze a versenyszféra ilyen alvállalkozói oldalról, nem panaszkodhatok, meg hát minden kezdet nehéz, pláne ha az ember egy ilyen kis városban él mint én, ami - érthető okokból - azt is jelenti, hogy 25km-es sugárban már minden nagyobb településen megjelentem.

Advertisement

A kezdetek kezdetétől ismert a TÁMOP-kurzusok meglehetősen egyenlőtlen eloszlása országos szinten. Ezek hogyanjairól, miértjeiről nem tudok nyilatkozni, mindenesetre meglehetősen furcsa szituáció, amikor pl. egy budapesti cég okít nenenincs zsákfalvakban is, vagy pontosan a megyeszékhelyen, fizikailag két-három helyi nyelviskola közelében is. Ezek a helyi nyelviskolák persze paráznak rendesen, nem volt kereslet egyetlen saját kurzusukra sem. Mindenki TÁMOP-ot akart mert ingyen volt, de nem minden nyelviskola jutott hozzá. Vagy ha hozzájutottak, akkor bebiztosították magukat, és a végső módszerhez folyamodtak - utófinanszírozás.

Na, itt jövök a képbe én a nulla forintommal.

Ilyenkor a hit, a remény és a szeretet marad, meg az előrenézés, a következő tanfolyamokba menekülés, hátha, HÁTHA lesz végre pénz is valamelyik korábbiból. Hónapok, lassan már fél év telt el egyik másik óta, de elhiszem, hogy az EU-s pályázatoknál is meg lehet botlani. Mert bár eddig minden csoport szeretett (ezt szerénytelenség nélkül állíthatom), meg még meg is hívtak pizzázni, kaptam pálinkát ajándékba, süteményeket, amit csak el tud képzelni az olvasó, a NAV-ot nehezen tudom lekenyerezni kókuszgolyóval (esetleg ha magas a cukortartalma).

Na, de most! Kapom a fülest, embert keresnek egy cégtől. Összekötnek az emberrel, megbeszéljük, találkozunk. Alvállalkozó, egy másik cégtől kaptak megrendelést.

- Hallottál erről a cégről?

- Hátőőőő, igen, a hírekből, de lehet, keverem valamivel.

- Nem, nem kevered semmivel, ez AZ...

...és kavarjuk tovább a kávét. Havi utalás. Teljes összeg. Sok óra. Korty.

Cukor nem volt a kávéban.

Kép forrása: deviantart