A fesztivál második napjáig dolgoztam az építésvezető tolmácsaként. Addigra nagyjából minden felépült, és Michael letette a lantot. Ehhez annak is köze volt, hogy Bill-t, a fő-főszervezőt közepesen erélyesen felelősségre vonták bizonyos árusok, akik úgy érezték, az elégtelen áramellátás révén károkat szenvedtek. Magyarul meggyepálták, mert rájuk rohadt a cucc. Michael gondolom nem akart hasonló sorsa jutni, de állítólag eleve az volt a dílje, hogy felépít, majd bulizik. A fesztivál valahogy működött, de igazából egy profi rendezvényhez képest csoda, hogy egyáltalán.

A sorozat korábbi részei: I, II, III.

A főnapon ott volt vagy 13-14.000 ember. Facilitások úgy 3000-re voltak maximum. Hangerőt leszámítva, ami emlékeim szerint volt bőséggel, de lehet, ha odatenném egy mai fesztivál élmény mellé, akkor szerény cincogásnak tűnne az egész. Egy nagyszínpadra, meg egy nagyobb 24-órás sátorra emlékszem határozottan. Eddigre már nagyjából kialakult bennem az az életfilozófia, hogy fizikai munkát - ami nem valamilyen labda megszerzéséhez, vagy pofonok osztásához/elkerüléséhez kapcsolódik - lehetőleg nem végzek. Ennek ellenére néha az építésben tevőlegesen is (hozd el, rakd ide) részt kellett vennem, bár igyekeztem a biorobotok instruálására/tolmácsolásra szorítkozni. Ezt mondjuk nehezítette, hogy egyáltalán nem beszéltem helyi romául, ami csak igen kis nyomokban emlékeztetett a magyarra. Még szerencse, hogy összetákolni néhány színpadot, sátrat, meg párszáz méter vízvezetéket nem atomfizika, így azért angol-német-magyar-patomim vonalon mindent megoldottam a derék svájci és német cuccosok meg lovaskocsis romák között.

Advertisement

A hátralévő napokon együttest kísértem, illetve egyéb speciális, jó idegenül-tudást igénylő feladatokat láttam el. Kísérőként első feladatként rám bízták a fesztivál legnagyobb fellépőjét. Az együttesvezető meg bemutatkozáskor helló helyett benyúlt a zsebébe, előkapart 19.000 forintnyi gyűrött papírpénzt és megbízott, hogy hozzak nekik füvet, vagy méginkább friss hasist. Ezen túlzottan nem akadtam ki, bár friss hasist persze az ozorai pusztában nem nagyon lehetett találni. Igazából máshoz se nagyon volt közvetlen forrásom, viszont a csajoknak, akikkel együtt dolgoztam igen. Utólag visszagondolva, ők rajtam kívül a dílerekkel is együtt dolgoztak, de ez akkor még nem esett le. Mindegy, csajokról majd később.

Amúgy építésvezetőnek tolmácsolni jó pár fokkal izgalmasabb dolog, mint együttestkísérni. Egyrészt nem vagyok egy rajongó típus, másrészt korlátolt tapasztalataim alapján a zenészek jó része sokkal egyszerűbb és unalmasabb, mint ahogy azt elvetemült lemezborítókból, meg Aldous Snow kalandjaiból gondolná az ember. Többnyire vártam, néha együtt, néha külön szívtunk, aztán vártam még kicsit, aztán elhoztam/felraktam őket egy kisbuszra Ferihegyről/re. Lehet persze ebben az is közrejátszott, hogy a trance és társai nálam sokadik techno-tücc-tüccként regisztrált akkoriban, és egyedül a Korai Örömről halottam a fesztivál fellépői közül. Róluk se sokat. Tiniként még bizonytalan az ember ízlése, és ha úgy gondolja, az üdvözülés útja számára a hip-hop (mint én), akkor könnyen úgy is gondolja, hogy az az egyetlen (mint én).

Az együtteskísérésnél érdekesebb volt egy éjszakát a mentőkkel dolgozni tolmácsként. Egyetlen komolyabb esetünk volt, azt egy olasz neo-hippinek produkálta. Nagy valószínűséggel az volt problémáinak forrása, hogy sikerült folyékony MDMA helyett LSD-t cseppentenie. A kettőnek meg állítólag teljesen más az adagolása. Amikor a srácot a mentősök kezelésbe vették minden baja volt; fázott, hol melege, hol hányingere volt, parázott, halucinált. Pszichikailag csak Blaha Lujza téri őrült néniket láttam szabadlábon nála rosszabb állapotban. Persze a haverjai, mialatt bejelentésük alapján a régi HiAce 4x4-gyel körbefurikáztuk a nagyszínpad környékét a csókát keresve, eltűntek, mint drogosok, akik mentőt hívtak.

Advertisement

Nem mintha utóbbinak nagy haszna lett volna. A mentősök nem nagyon akartak, és nem is nagyon tudtak volna mit kezdeni vele. Egyrészt, mint számomra kiderült, azokon a drogokon kívül, amiket használnak (ópiátok, kokain származékok, stb.) nem sok ismeretük volt más szerekről, és nem nagyon voltak felkészülve ilyesmire. Másrészt pont szartak a gyerekre. Az egész történetnek az lett a vége, hogy én ültem a mentőautóban a pokrócba csavart olasz paragéppel egy fél éjszakán át, és bizonygattam neki hogy minden rendben lesz. Amit mondjuk nem tudtam biztosan és kicsit talán reméltem, hogy belekezd valami Raoul Duke szintű ámokfutásba, de az igazság az, hogy szimpla részegeken kívül más drogost azóta sem igazán láttam őrjöngeni.

Videó: Ozora Official