Űrgyűrűfütty (fn. fing). Ez jutott először eszembe az ű-halmozó filmcímről. Aztán amikor megnéztem, kis túlzással még mindig ez a szó keringett a fejemben. Nehéz komolyan értekezni róla, ugyanis ez egy borzasztóan látványos 3D-film, ami mögül hiányzik néhány dolog. Enyhe spoilerveszély.

A filmből hiányzik egy átgondolt történet, a filmet a köznép számára tömegcikké (=sikeressé) tévő színészcsapat, és egy sokkal jobb szövegkönyv. Egy titkos és talán nem ismert összetevő miatt azonban mégis meg lehet nézni, és ha valakit megragad a bénító ánuszgörcs az óriásszörny, óriásrobotot, parádés hanghatás szóösszetételek hallatán, akkor bátran nézze meg (de 3d-ben, imaxban).

Advertisement

A történet jó, az elején elég nagyvonalúan bánik a sztorival, vagyis az ember nem érzi, hogy egy akciójelenetért eladják az anyjukat és a követhetőséget. Nem pepecselnek sokat, de azért elmesélik, hogy mindenki az eget nézte, miközben megnyílt egy kapu a Csendes-óceánban, és egyre erősebb Kaiju-k (fn. jap szörny) érkeztek. Időről-időre megnyílt a kapu, és bár először elegendőnek bizonyult a Godzilla-filmek épületek között fonnyadt küzdelmet folytató klasszikus tank-repülő párosa, rájöttek, hogy ez így nem mehet tovább. Megépültek az óriásrobotok, a Jagerek, amelyeket a pilóta agyára kapcsolnak, aki így az óriási testtel bátran apríthatja az egészen pofás szörnyeket. Ezek viszont nagy gépek, és egy sima targoncakezelő jogosítvány nem elég, ezért két pilóta van, akik neuronhíd segítségével összekapcsolják az agyukat, és ketten, egyként csapják a gekkókat.

A történet egyik fontos eleme, hogy az összekapcsolódás és az együttműködés sikerét nagyban meghatározza, milyen szoros a kötelék a két pilóta között. Például Orbán Viktor és Részeg Bróker most nem biztos, hogy jól működnének, de az olyan erős kapcsolat, mint a Teddy-Beleznay Endre-Fiesta Tibi hármasé, mindent megoldana és legalább másfél órával lerövidítené az amúgy 131 perces mozit. A történetben az egyébként semmiben sem sikeres testvérek, vagy a csonkacsalád apuka-fiú tökéletesen össze tudnak kapcsolódni, mivel elég szoros a kapcsolat. Ez a szál végigment a filmen, konfliktus is volt, meg minden, de sajnos a veretes, főutcán haladó kliséken kívül nem sok mindent tudott bemutatni az egyébként jól dolgozó Guillermo del Toro.

Persze kell a zűr, ezért miután a jól bejáratot Jégerek rendre elintézték a Kaijukat, jött a kötelező konfliktus, be kell zárni a dokkokat, és helyette más megoldást találnak, amiről elsőre látszik, hogy baromság. A baromságokkal nincs baj, még szórakoztató is lehet, de ha a sztori hiányossága miatt nem érted, hogy miért van szükség erre vagy arra, akkor nem leszel olyan lelkes, amikor az ötlet eszkalálódik vagy elbukik. A lényeg, hogy szegény robikat le kell kapcsolni, hogy aztán mégse, és a végén persze ők szálljanak szembe a minden eddiginél nagyobb/több szörnnyel.

Advertisement

A szereplők elég vegyesre sikerültek, általában nem nagyon ábrázolják túl a karaktereket. Sajnos csak a távoli mellékszereplőkben van potenciál, a főszereplők elég laposak. Többnyire csak előadják amúgy is trágya szövegeiket, és a filmhez képest két dimenzióval kevesebbel mutatják be egyszerű karaktereiket. Azt hiszem, ott változott meg bennem valami, amikor a szovjet orosz pilóták között láthattuk Ivan Dragót, a tökéletesen sztereotipizált állatot, aki utána beszállt a Cherno Alpha nevű jégerbe. A főszereplő azonban egészen jó, nem egyszerű csendes merengő, mint Ryan Gosling, de sajnos neki sem jutott jól átgondolt szöveg.

Azzal ugyanis nagy gond volt. Egyrészt hiányzott a káóbojhumor, ami egy ilyen filmnek kötelező eleme, különben azt találják mondani, hogy ezek tök hülyék, másrészt a komolynak szánt mondatok egyetlen pillanat alatt visszarántanak a látvány keltette hatásból. Például amikor az egyik szereplő azt mondja az akció csúcspontján, hogy "ezt a családomért", akkor az ember hátrahajol, újra enni kezdi a popcornt és kicsit elszégyelli magát, hogy percekig jól szórakozott. Elsütöttek mindent: családtagok mindigisszerettelek beszélgetése, tömeget feltüzelő beszéd "nem magunkért, egymásért" mélységben, és a nagyon katonaszövegű parancsnok. Ezek kellenek egy ilyen filmbe, de itt az ilyen már nem a klasszikus, sokszor nézhető, sorozattá formálható filmet jelenti, hanem az egyik legdrágább A és B kategória között mozgó filmet.

És hogy akkor mi a túróért jó/élvezhető? A látvány. A látvány kárpótol, ha nem értelemért ülsz be a moziba, és nem várod, hogy a filmtől jobb hely legyen a világ. Ez egy látványfilm, ami csak azért állt meg 180 millió dollárnál, mert az akciójeleneteket feltöltötték közepes és jó sorozatszínészekkel, meg tyúkszaros szövegekkel. Viszont sokszor éreztem azt, hogy atyaég, de hülye vagyok, hogy jól szórakozok, sőt néha még a profi csajozók "hé, segg" megszólítás utáni ösztönszerű hehegését is megengedtem magamnak. Mert a film látványos, látványilag követhető, és hát a rohadt életbe, keménynevű óriásrobotok verekednek bazi nagy szörnyekkel.

Nehéz megjósolni, hogy sikeres lesz-e, pontosabban, hogy behozza-e a ráfordított pénzt. Ennél jobb filmek is buktak már, de a Halálos iramban 6 sikere óta már nem értek semmit. Talán a jóindulat szól belőlem, amikor arra tippelek, hogy vissza fogja hozni a pénzt, és a gyártóval-forgalmazóval együtt igyekszem elfelejteni, hogy a nézők a premier előtti vetítésen kinevették a filmet.

Névtelen troll: ez meg mi a franc? Látványra jó, de egyszer sem dobták meg a kamerát hajóval, és hát a szövegek?! Tényleg ilyeneket mondanak? Nem térek magamhoz, annyira nem történt semmi a filmben azon kívül, hogy a Transformerst leforgatták Godzillásítva, mindezt az Aslyum-filmek stílusában.

Lelkes konzumrajongó: ez a film jó. A szöveget és a karakterszínezést számon kérni egy ilyen filmtől gyökérség. Aki ilyesmit akar, olvassa újra a Goriot apót, de itt csámcsogni kell a popcorntól és 131 percig a vásznat nézni.

Advertisement

Objektív vélemény (!): látványos, helyenként üres film. Sokat nem lehet vele kezdeni, legfeljebb megnézni, és a másodikat is, ha elkészül. De gondolkodni azon se kell majd sokat.