Úgy gondolom, hogy a hazai közéletben, különösen a politikában nagyon fontos üzenete van annak, hogy ki, mikor és mennyire kerül reflektorfénybe. Értem ezalatt természetesen a méltóságának megfelelő pozíciót, legyen szó államtitkárról, állami vezetőről vagy épp kormánytagokról.

Advertisement

Vannak emellett persze olyanok is, akik közismerten visszahúzódó természetűek és még akkor is nagyon kevés információ derül ki róluk, ha a média mindent megtesz a reflektorban tartásukért. Összességében azonban inkább az a jellemző, hogy a hatalomhoz közelebb álló személyek időről-időre visszatérnek egyfajta politikai vetésforgóként a közéletbe.


Ilyen visszatérések még akkor is előfordulnak, ha nem is mindig volt felhőtlen a viszonya Orbán haverrel, gondolok itt például a Pintér Konglomerátumra. De megesik ez néha és a visszatérések mellett sokkal izgalmasabb a vissza nem térés, a feledés homályába veszés, hiszen ennek nyilvánvalóan okkal kell történni. Persze a visszatérésnek is, csak azt mindenki ismeri.

Ma Orbán haver kijelentette:

Advertisement

"El kell érni, hogy minden családnak legyen munkája, jövedelme, megtakarítása, lakása, "amit nem visz el a feje fölül a devizahitel"."

Ezzel a céllal teljesen egyetértek, főleg, mivel a felsoroltak közül igazándiból egyikkel sem rendelkezek, de önkéntelenül is inkább a mondat második felére koncentráltam. És akkor megjelent előttem egy vízió, ami valahogy így nézett ki:

Igen, ő nem más, mint Járai Zsigmond a korábbi Orbán éra pénzügyminisztere, MNB elnöke, akiről hosszú évek után az egyetlen valamire való híradás az volt, hogy családjával kötődik a Zongorás mutyihoz, ami valljuk be: nagyon szerény teljesítmény a korábbi méltóság nagyságához képest.

Advertisement

Sponsored

Hogy Járai Zsigmond regnálása alatt futott fel a devizahitelezés Magyarországon az tény, de ennek következményeit szerintem nem lehet egyetlen hatóság, egyetlen ember nevével összemosni. Meg egyébként is, ez már gyakorlatilag Urban Legend kategória, amit senki sem fog a helyén értékelni akkor sem, ha történetesen mégis igaznak bizonyulnak azok a híresztelések, hogy a devizahiteles mutyi az ő fejéből pattant ki.

Amit talán kevesebben tudnak, és azok számára, akik Orbán haver mondatának második felével is érintettek sokkal nagyobb súlya van, hogy állítólag nem pusztán a devizahitelezéssel járó mutyizás ötlete pattant ki Orbán haver regnálása alatt a mindig független MNB elnöki irodájából, hanem az a ténytanúsítványos közjegyzői mutyi is, ami évekkel később - értsd manapság - lehetővé teszi a bankok számára a közvetlen végrehajtást.

Jöhet persze az egyszeri újságíró, hogy hát ez megint valami nagyon bonyolult dolog lehet, de tegyünk egy próbát. Az első csavar a dologban, hogy nem maga a jelzálogszerződés a lényeg végrehajtáskor, hanem az a fránya közjegyzői mutyirat. Mert az lesz az alapja a végrehajtásnak. Itt jön a képbe mindjárt az alábbi három probléma:

  • a közjegyzői okirat része, hogy bármely Adósi szerződésszegés felmondási jogot ad a Bank kezébe,
  • a bírósági végrehajtásról szóló törvény kimondja, hogy a kötelezettség összegét rögzíteni kell,
  • a közjegyzőkről szóló törvény szerint nem tekinthető közokiratnak az az okirat, amelyet a közjegyző a törvényben foglaltak megsértésével vagy elmulasztásával készített. Ilyen követelmény például, hogy a közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy tájékoztassa a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről és meggyőződjék arról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának.

A devizahitelekkel kapcsolatban ugyanis nem csak az árfolyam mutyi a bökkenő, hanem az is, hogy a ténytanúsítvány kibocsátásakor a végrehajtás alá kerülő összeg nem volt meghatározott. Pont az volt ugyanis a lényege a devizahitelnek, hogy a mindenkori árfolyam függvényében az adósság mértéke folyamatosan változik majd. Mivel a feleknek nem lehetett a szándékuk egy a végrehajtást épp ellehetetlenítő (nincs pontosan megjelölve a végrehajtható összeg) és nyilvánvalóan érvénytelen kitétel rögzítése így egyesek szerint még csak közokirat sem jött létre.

A közjegyzőkről szóló törvény ugyanis kifejezetten rögzíti, hogy közjegyzői okirat elkészítésénél aggályos körülménynek kell tekinteni különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása. Ha pedig nincs ez a közokirat, akkor nincs végrehajtás, legalábbis ebben a formában semmiképp. Hogy ez nem tűnt fel egyetlen közjegyzőnek sem a hosszú évek során az persze mindenképp felvet bennem bizonyos kérdéseket, de választ nem találtam.

Advertisement

Az első problémára külön csak annyiban térnék ki, hogy a Kúria véleménye, a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntései alapján az ilyen kikötés érvénytelen. Ezek után már csak egyetlen kérdéssel maradtam adós. Miért nem írtam le egyetlen Bank nevét sem? Ennek egy nagyon egyszerű oka van, amit mindenki saját maga is ellenőrizni tud, ha abban a sajnálatos helyzetben van, hogy két eltérő Banktól, eltérő időpontban kiállított ténytanúsítványos közjegyzői mutyiratot tud a két kezében tartani. És akkor kiderül majd számára, hogy ugyanazok a fordulatok vannak az összesben (a kivétel inkább csak a szabályt erősíti).

Persze, lehet, hogy mindez a véletlen műve.