Elmondom akkor mennyire érdekli (érdekel) a mindennapi politika a vidéki csávót, aki a harmadik X küszöbén toporog mint kezdő hajléktalan első ételosztásán. Kb. semennyire, de a politikát is épp ugyanennyire érdekli, hogy békén hagyja (hagyjon)-e.

Az a lottónyertes gondolatom támadt bő egy évvel ezelőtt, hogy vállalkozó leszek. A magyar ugaron ez nagyjából olyannyira tűnik elsőre nyerő ötletnek, mint pergetővel menni a zavaros állóvízre. Korábban még csak pedzegettem kintről, de konkrétan akkor véglegesedett bennem, amikor átléptem a magyar határt idefele jövet, másfél évnyi távollét után. Kár, hogy nem fényképeztem le a momentumot, de hát végül is csak számomra volt döbbenet: rögtön három, egymást lejárató politikai reklámplakát volt kifeszítve az első szembejövő ház oldalán. Ez azért volt vicces, mert egy négyzetcentiméternyi ilyet nem láttam akkor már jó hosszú ideje.

Advertisement

A tökönrúgást megidéző pillanatra nem volt jég az ekkor bekapcsolt Kossuth rádió. Míg korábban rendszeres hallgatója voltam a BBC Radio Founak, az mr1 parányi szúnyog lüktető szívókáján keresztül szabadított meg életkedvemtől apránként, minden egyes kiejtett fonémájával. Miután aztán jó másfél hónapig mobilinternet mellett az egy szem rádióra voltam hagyatkozva ha információhoz akartam jutni, rá kellett jönnöm, hogy a nyilvánvaló bullshit-halmaz ellenében (vagy pont azért) nem érdekel egy fikarcnyit sem, hogy mi a túró történik a Kossuth tér és a Duna közében Budapesten, még ha az én életemről is van szó többek között.

Persze pontosan ez a célja az egésznek, hiszen a fásult, és eképp lelkileg szegény embert a legkönnyebb tologatni ide-oda, no de én (nagyokos) azzal próbáltam ennek fityiszt mutatni, hogy akkor én szabom meg, hogy mikor, milyen fogásban, milyen technikával, milyen tempóban viszem a keresztet a koponyák hegyére, csakazértis rosszul ragozva végig a latin szöveget.

Advertisement

Sajnos nem nyiladozott elmém még eléggé, amikor részese voltam élőben a Nagy Rákay Philip Tévéműsornak, de azért az még megvan, hogy ott állunk a Fő utca 77. előtt Kaposváron 1989 október 23-án. Bár akkor is inkább a rendőrmotor meg a németjuhász kutya nyűgözött le. Anyukám azt mondta, azért álltunk a tömeg szélén, hogy hátha futni kell. Az is megvan akkoriból, hogy lenyomták Ceausescut mint a bélyeget, bár utána évekig azt hittem ködös, Orion-tévén szerzett emlékeim alapján, hogy a román diktátor úgy nézett ki mint Tőkés László. Anyám azt is mondta, hogy a taxis blokád ideje alatt otthon hagyott mindet a tesómmal, ő meg elment az üres városban a legközelebbi moziba megnézni a Hegylakót.

Na, ennél közelebb nem kerültem a politikához az elkövetkezendő bő 15 évben, de közben azért némi csalódással konstatáltam, hogy gyakorlatilag pár nappal csúsztam le a 2002-es választójogomról, így négy egész kerek évet kellett várnom arra, hogy alig 22 évesen elveszítsem politikai szüzességem a szavazófülkében. Ez is olyan volt mint az első slukk cigi amit soha nem szívtam el, amit nem is követett másik.

Meg kell vallanom, nekem a politika hol időnként jól, hol rosszul megírt teleregény, ami elé oda lehet kucorodni, nagyokat hahotázni, és úgy érezheti az ember egy szürreális, kifacsarodott pillanatig, hogy elszakadhat a valóságtól. Lehet szapulni a HírTV-t (teljes joggal), de baromi jó tévét tudnak gyártani időnként. A Célpont volt a napi Barátok közt adagom mielőtt házasságra és az ezzel járó elköltözésre adtam a fejem.

Így került elém 2008 legelején az azóta is - számomra - a magyarországi politikai élet esszenciáját bemutató darab. Nem hatalmas esemény, valójában egészen apró kis sztori, de nagyon is pártfüggetlen jelenség ez Vágó István, a Békemenetet is megszégyenítő poszt-őszödi szerecsenmosdatásától a Heti Válaszban* az ócsai lakópark buktájáig.

Szóval az volt, hogy Kóka Jani egy döntetlent követően lenyomta Fodor Gabit az SzDSz pártelnöki posztjáért folyó csatában, ami után nem sokkal Gáborunk Pumukli módjára tűnt el a politika színpadáról. No de jött a Célpont, és kiderítette a turpisságot! Kiderült ugyanis, hogy olyan emberek aláírásai is szerepelnek a választási jelenléti íveken, akik a. már nem is voltak párttagok b. nem is voltak ott c. olvashatatlan cirkafirka aláírások voltak ezen nevek mellett d. olyan emberek jelentek meg a szavazáson, akiket soha nem láttak azelőtt a többiek. Jani ezt követően mérhetetlenül felháborodott, és elhatározta, tiszta vizet önt a pohárba! Felkérte akkori jobbkezét (ezt a Célpont mondta), hogy nyomozza ki nagyon független módon, mi is történt pontosan. Nem is kellett sokat várni az eredményre. Jani sajtótájékoztatón közölte a hírt az összegyűlt nép előtt. Csalás történt. Ezt igen gyorsan megerősítette. Kis hatásszünetet követően pedig azt is megtudtuk, hogy a független vizsgálat minden kétséget kizáróan megállapította, hogy Fodor Gábor csalt!

Advertisement

No, itt fröccsent ki a kolbászból, kenyérből, vajból, sajtból, Piros Aranyból és limonádéból álló massza az orromon, és miután kikrákogtam magam, küldtem a pacsikat a tévének, közben eszement módon gurguláztam, hogy "Ez az, Janiiii!" - mert egy ilyen karizmájú embernek hol máshol lenne a helye, mint magyar parlamenti párt élén?!

Azóta a politika a legmegbízhatóbb humorforrásom, csak kár, hogy oly' rengetegen nem szeretnek röhögni rajta (mindig csak az emberek egyik fele kacag fel), a mém-gyártókat pedig egyenesen keresztes lovagnak tartom.

Advertisement

Ön is levertnek érzi magát? Ne törödjön a Való Világgal! Van itt igazi valóságshow, rendes kiszavazóműsorral, amennyiben érdekli az ilyesmi. Leginkább dőljön hátra és nevessen nagyokat, minél keservesebbnek érzi, annál nagyobbakat. Esetleg öltözzön busó-jelmezbe, rajzoljon bajuszt a tévéképernyőn a híradóban nyilatkozó politikusra, fotózkodjon vele és töltse fel az Internetre, majd nevessen a nagy nyilvánosság előtt is!

Ennél jobban Taki bá és Lenke néni összes bölcsessége sem tudja majd megnyugtatni!

*Részlet Vágó István és Fábry Sándor vitájából az őszödi beszédet követő magyarországi belpolitikai helyzetről a Heti Válaszban 2008-ból:

Fábry: Most megint jössz a "de a Fidesz így meg úgy" trükkel. István, hat éve a tieid kormányoznak!

Vágó: Hat éve az történik, amit a Fidesz akar. Helyesebben tíz éve, hiszen korábban négy évig kormányoztak. Ilyen ellenzéket nem látott még a vén Európa! Először is ott van 2002, amikor a Fidesz megszavazza a kétszer száznapos programot. Az akkori hihetetlen pénzkiáramlás tehát nem a Fidesz akarata ellen volt! Ami azóta történt, az kizárólag Orbán Viktor és pártja lelkén szárad. A 2006-os kampányban annyit ígértek, hogy győzni nem lehetett másképp, csak ha az MSZP is fölveszi a kesztyűt. Ezért voltak kénytelenek néhány valóban teljesíthetetlen ígérettel is előállni, de ezek még így is a harmadát tették ki a Fidesz ígéreteinek. Amikor az MSZP megnyerte a választást, Orbán Tusnádfürdőn elindította a hazugozást - megágyazva az őszödi beszéd kiszivárgásának. Annak nyilvánosságra kerülése után néhány órán belül benépesült a Kossuth tér! Pont akkor és mindenki pont ott - nem érdekes? Felgyújtották a televíziót, s a visszavonuló tömeget már gyakorlatilag a Fidesz szónokai fogadták. Már 2006. október 23-án, még mielőtt a bizonyos események bekövetkeztek volna, Orbán meghirdette minden idők legostobább, legdemagógabb népszavazását, amely arról szólt, hogy ha igent mondasz, nem kell fizetned, ha nemet, akkor kell. Sehol a világon nem volt ilyen, valószínűleg azért, mert nem engedte volna át egyik alkotmánybíróság sem. Nálunk, érdekes, átment ez is. Ezért mondom: tíz éve a Fidesz irányít.

Képek forrása: Wikipedia, Wikipedia, Reactiongifs, Deviantart