
Az áradás legveszĂ©lyesebb pontja napokig GyĹ‘rĂşjfalunál volt. Azt hiszem, pont ezĂ©rt indultam oda. Korábban már láttam árvizet Ă©s a sűrűjĂ©be akartam menni. Oda, ahol a legnagyobb szĂĽksĂ©g van a segĂtsĂ©gre, Ă©s önzĹ‘ mĂłdon leginkább azt Ă©rezhetem, hogy mindenki oda nĂ©z, ahol Ă©n állok.
PĂ©ntek reggel indultam, hogy aktĂv katasztrĂłfaturista legyek. Az olyan, mint a passzĂv, csak kevesebbet fĂ©nykĂ©pez Ă©s többet pakol. A civilek többsĂ©ge egyĂ©bkĂ©nt igen mĂ©rtĂ©ktartĂł volt a fĂ©nykĂ©pezĂ©ssel. Persze miután látod, milyen rossz nĂ©ven veszik a fotĂłzást a gáton, már akkor se mernĂ©d használni a gĂ©pet, ha egy sajtĂłtájĂ©koztatĂł szĂĽnetĂ©ben PintĂ©r Sándor tanĂtaná monociklizni Bakondi Györgyöt a lánctalpasok árnyĂ©kában.
A falu melletti töltĂ©s GyĹ‘r egyik fontos vĂ©dvonala, de valamit elszámoltak a fiĂşk a dunai gátrehab alatt, mivel egy hete hĂ©tfĹ‘n kezdtĂ©k el Ă©pĂteni a töltĂ©s egy 4 kilomĂ©teres darabját. Egy hulla fáradt vĂzĂĽgyes srác szerint egyszerre csak annyi hiányozhatna a gátbĂłl, amennyit egy nap alatt vissza tudnak Ă©pĂteni. Ez normál esetben 150 mĂ©ter. AzĂłta már jobb a helyzet, a helyiek már visszaköltözhettek, de ezt hĂ©tvĂ©gĂ©n sokan nem hittĂ©k volna.
Amikor illegális stoppal elvittek az illegálisan behajtĂł önkĂ©ntesek a gyĹ‘rĂşjfalui töltĂ©s homokdepĂłjához, rögtön látszott, hogy ez itt nem cumizĂłverseny. A billencsek hozták Ă©s vittĂ©k a több tonnányi homokot, amit aztán a gĂ©pek tovább hordtak a vĂ©dett oldal megerĹ‘sĂtĂ©sĂ©hez. Közben ezer civil Ă©s hivatásos pakolta a zsákokat a teniszpálya mĂ©retű pocsolyákon keresztĂĽl. A folyamatosan közlekedĹ‘ helikopterek adták az Ăzt, amitĹ‘l az ember Ăşgy Ă©rzi magát, mint egy katasztrĂłfafilm tábori válságközpontjában, azzal a kĂĽlönbsĂ©ggel, hogy itt nem hangulatfestĹ‘ kellĂ©kkĂ©nt szerepelnek a gĂ©pek.
Többször is megprĂłbálták eltávolĂtani a civileket. A tiltások ellenĂ©re pĂ©ntektĹ‘l nem jártak sikerrel a levezĂ©nylĂ©sek: az egyik hivatásos, akit, azĂ©rt kĂĽldtek, hogy lezavarja az önkĂ©nteseket, Ăgy fogalmazta meg az általánosnak mondhatĂł hatĂłsági hozzáállást: „persze bazmeg, majd szĂłlni fogok, hogy menjenek le”. A pĂ©ntek esti kitelepĂtĂ©s sem vette el a kedvet, pedig a számtalan szĂłbeszĂ©d egyike szerint a komoly szakadás 10 perc alatt másfĂ©l mĂ©ter magas vĂzzel öntötte volna el a falut, nemhogy a töltĂ©s környĂ©kĂ©t.
Advertisement
Az önkéntesek között a fáradt, jóindulatú panaszkodás mindig jó program volt. Ennek a könnyed, csapategységet kovácsoló fajtája a zsákokat túlpakolók szidása volt. Órákig cifrázható, hogy mit tennénk azzal, aki 30 kiló vizes homokkal tölti meg a zsákot. A munka haladt, de a rövid szüneteket a képzetlen civil úgy értelmezhette, hogy ezek megint nem értenek semmihez, hova jutott az ország, régen is voltak árvizek, ilyen mégse volt. Azért a többség tisztában volt azzal, hogy akkor is hasznos a munkája, ha nem tudja, mi történik elől, és adja a zsákot, ha lehet.
Az önkĂ©ntesek egyĂ©bkĂ©nt jĂłl fogadták a döntĂ©seket, Ă©s tĂ©nyleg kemĂ©nyen dolgoztak. A fĂ©rfiak többsĂ©ge leparkolta ismerĹ‘söknĂ©l a gyerekeket Ă©s kint lapátolt, a nĹ‘k pedig kentĂ©k a szendvicset, tartották a zsákot Ă©s odasĂłztak, ha elfogyott a jaffa, vagy a rendĹ‘rök nem engedtĂ©k be az önkĂ©nteseket. Ennek köszönhetĹ‘en elĂ©g jĂłl tartották a civileket Ă©s a hivatásosokat is. Az egyik bĂşvár azt mondta, hogy ilyen ellátásban mĂ©g nem volt rĂ©sze. ElĹ‘fordult már, hogy a nap vĂ©gĂ©ig kellett várni egy pohár vĂzre, itt viszont egyik este egy adag banán ugrott be a csĂłnakba. Azt mondta, otthon nem fogják elhinni, merre járt, mert biztosan hĂzott pár kilĂłt.
Nekem is szerencsĂ©m volt. ElsĹ‘ nap nem tudtam kocsival bejutni a faluba, ezĂ©rt a szomszĂ©d telepĂĽlĂ©sen egy parkolĂłban álltam meg aludni. Miután reggel felkeltem, a parkolĂł melletti ház asszonya látta, ahogy rázom ki a homokot a ruháimbĂłl Ă©s megkĂ©rdezte, honnan Ă©rkeztem. Miután megtudta, hogy BudapestrĹ‘l, azonnal összeĂĽtött egy rántottát, megismerkedtem az Ă©gedelem unokájával, majd amĂg töltöttem a telefonomat, kiparancsolt a kert vĂ©gĂ©be, hogy hunyjak egyet a nyugágyban.
Advertisement
A gondoskodás általános volt, mindenki Ăşgy segĂtett, ahogy tudott. GyĹ‘rĂşjfaluban a focipálya melletti Sport bĂĽfĂ© volt a műveleti Ă©s rekreáciĂłs központ –gyanĂthatĂłan bĂ©keidĹ‘ben is Ăgy van –, ott szolgáltatták az egyetlen dolgot, amiĂ©rt a fizetni kellett: a sört. Ez persze inkább levezetĹ‘ vĂ©dĹ‘ital volt, senki nem kĂĽldte szĂ©t magát a Gáti Oszkár porfeliratĂş kisfurgon tövĂ©ben. Inkább a vĂz Ă©s a lapátolás ment, mindenki meghallgatta a másik bennfentes infĂłját Ă©s elmondta a sajátját. Ha megitták a kávĂ©t, felkaptak egy zsákot vagy felugrottak a traktorra, Ă©s már robogtak is ki a töltĂ©sre.

Vasárnap már Ă©rezhetĹ‘en jobb volt a hangulat, csökkent a feszĂĽltsĂ©g, fogyĂłban volt a munka, nekem se jutott, Ăşgyhogy beálltam a sárkányfűárus srác mellĂ©. EgĂ©sz hĂ©ten kávĂ©t, gyĂłgyszert Ă©s törĹ‘dĂ©st vitt körbe a gáton. KiderĂĽlt, Ă©pp a hĂ©ten volt egy Ă©ve, hogy ideköltözött GyulárĂłl, luxusautĂłkba gombokat kĂ©szĂteni. Ahogy körbejártunk, mindenki arrĂłl beszĂ©lt, hogy talán most már megĂşsszuk. A gáton vĂ©gig a frontbarátság hangulata uralkodott. NĂ©hány tűzoltĂł pakolta a bordákat, a sajkások lassan csobogtak vĂ©gig a vĂzen, az önkĂ©ntesek pedig boldog mosollyal szedtĂ©k a szemetet.
Advertisement
Igazán akkor lehetett Ă©rezni, hogy talán kifelĂ© haladunk a slamasztikábĂłl, amikor a vasárnap dĂ©lutáni forrĂłság közepĂ©n, a töltĂ©shez vezetĹ‘ Ăşton megjelent egy lány lenge, a helyzethez nem, de az idĹ‘járáshoz passzolĂł nyári ruhában. A több száz hivatásos Ă©s civil hirtelen elfelejtette a rekord mennyisĂ©gű vizet, a tĂşllapátolt zsákokat, az egy hete tartĂł keserves munkát, Ă©s egyszerre ugrott fel fĂĽttyögve, hogy ĂĽdvözölje a látványt. Az Ăşt vĂ©gĂ©n állĂł tűzoltĂłknak mĂ©g arra is volt energiájuk, hogy egy közĂ©phevenyĂ©szett sorfalat álljanak a lánynak, visszatartva a Máltaisok autĂłját, Ăgy a lány akadálytalanul haladhatott tovább a bajbĂłl lassan kikeverĹ‘ GyĹ‘rĂşjfalu irányába.